A Magyar Motorcsónak Szövetség (MMSZ) elődje 1930-ban alakult, az akkori Auto Club keretén belül, Budapesti Motoros Yacht Club (BMYC) néven. Ide tömörültek a motorcsónaksport szerelmesei, akik ezt a sportágat Magyarországon életre keltették. Külföldről egyre nagyobb mennyiségben érkeztek be a csónakmotorok, majd a sikeren felbuzdulva, megkezdődött a hazai motorgyártás is. Különösen nagy volt az érdeklődés az olcsó kivitelű oldalmotorok iránt (Paulini), de ezzel párhuzamosan megkezdték a farmotorok gyártását is (Buday).
1931-ben már Magyarországon is rendeztek versenyt a 100 kcm-es oldalmotoroktól az 1000 kcm-es farmotororokig, mintegy 11 géposztályban.
A sport a felszabadulás után újjászerveződött, és az érdeklődők a Magyar Motorcsónak Club (MMC) keretén belül működtek 1948-ig. Később a versenyzők különböző sportegyesületekben 10 motorcsónak szakosztályt alakítottak. Ezzel párhuzamosan létrejött az Országos Társadalmi Motorcsónak Szövetség (OTMSZ). A rohamos fejlődés 1957-ban kezdődött, amikor a motorcsónak szakosztályok összegfogását már a Magyar Motorcsónak Szövetség (MMSZ) végezte. Felügyeleti szerve 1957-1964 között a Magyar Honvédelmi Sportszövetség (MHS) volt. 1964 után a motorcsónaksport az OTSH-hoz tartozott. Majd a sportért felelős minisztériumok erre kijelölt szervezetei gyakorolták felügyeletét.
Az MMSZ hatásköre kiterjed a sportág egész területére. Kezdeményező, szervező és végrehajtó feladatokat lát el, a hatáskörébe utalt kérdésekben dönt. Bizottságokat működtet, kialakítja a bajnoki rendszert, versenyszabályokat alkot, elkészíti a hazai és nemzetközi versenynaptárt, irányítja a válogatott keretet és gondoskodik az utánpótlás neveléséről is.
A motorcsónaksport fejlődése
Lényegében az 1920-as években lendült fel a sportélet. Egyre többen ültek hajókba, hogy szabadidejüket a vízen töltsék. A vízi turisztikai célok mellett egyre többen voltak, akik a sebességet is növelni akarták, s ezért könnyebb hajótesteket készítettek, amelyekre speciális versenymotorokat szereltek. A fejlődés során azután fokozatosan került sor a kategorizálásra, figyelembe véve a motorok teljesítményét, valamint a hajótestek formáját.
A technikai fejlődés rohamos üteme hozta magával a gyorsasági versenyek rendszerét. A két alapkategória – gyorsasági és hosszú távú versenyzés – ma is a motorcsónaksport gerince. Hamarosan kialakult egy koordináló szervezet, amely összehangolja, egyezteti a különböző országokban meghonosodott szokásokat, s egységesítve a versenyszabályokat, szervezi a kontinentális és világbajnokságok rendszerét. Megalakult a UIM (Union Internationale Motonautique).
Versenyek
Minden sport fejlődésének leghathatósabb előmozdítója a verseny. Ilyenkor mutatkoznak be a különböző típusok és gyártmányok. Ilyenkor tűnik ki egyik vagy másik hajó kivitelének és teljesítményének előnye és terelődik a közfigyelem a hajósport felé. A magyar motorcsónak-versenyek, a háborút követő 1920. év őszén vették kezdetüket. Ekkor mindössze négy motorcsónak állt starthoz, míg 1921 tavaszán a Dunán már 16, a balatoni őszi versenyen ugyancsak 16 motoros hajó küzdött az elsőbbségért, míg 1922-ben már 25 hajó állt a tavaszi verseny rajtjához. A fokozott érdeklődés a versenyek irányt úgy a sport, mint a hajóépítő ipar szép fejlődését mutatja.
1931-ben a Budapesti Motoros Yacht Club már havonta egy-egy versenyt rendezett.
1932-37 között pedig az osztrákok és pozsonyiak bevonásával Bécs-Pozsony-Budapest közötti távolsági versenyek, a Szentendre-sziget körül túraversenyek, a Margitsziget pesti Duna-ágában pedig sebességi versenyek kerültek megrendezésre. A motorcsónaksport élénksége azonban nem jelentett széleskörű, tömegjellegű sportolást, hiszen a sportág meglehetősen költséges volt.
Napjaink
A magyar motorcsónaksport soha nem tartozott Magyarországon a nagy sportágak közé. Viszont mindig nagyobb és eredményesebb volt, mint azt feltételezték róla. Miután hazánk folyó és állóvizekben egyaránt gazdag, a század első felében, amikor a motorcsónakok meghódították a vizeket, Magyarország sem maradt kivétel. Tavaink, folyóink partjai benépesültek az új vízi járművel, kialakultak a központok a Ráckevei-Dunán, a Római-parton, az állóvizeken mindenütt. Egyesületek alakultak, és létrejött maga a szövetség is.
Ezt a szépen fejlődő és sikeres vízi életet rombolta szét a második világháború utáni sportmozgalom, amelynek minden gyanús volt, ami polgári, a motorcsónakázás pedig igenis a polgárok szórakozása volt, amennyiben mindig feltételezett bizonyos anyagi lehetőségeket.
Az élet azonban élni akar, a sportágat sem lehetett teljesen megtörni. A legszenvedélyesebbek, a legjobbak megtalálták a kitörési pontot, a túlélés lehetőségét.
Siker, minőség mindenek felett!
Egy eredmény centrikus sportéletben csak a kiváló hazai és főleg nemzetközi eredmények tarthatnak életben egy sportágat. Ezt felismerve a magyar motorcsónaksport legjobbjai mindig is világszínvonalra, eredményre törtek – az esetek nagy részében sikerrel.
Szinte minden év meghozta a maga Európa-, majd később világbajnokságát, de legalábbis nemzetközi elismerését, s ezáltal a motorcsónaksport is elfoglalhatta helyét az ország sikersportágai között, s tartja ezt ma is.
Ezzel együtt járt, a sportág bizonyos fokú támogatása, a motorcsónaksport legszűkebb életfeltételeinek a biztosítása az állam részéről.
Saját zseb és mecénások
Ilyen feltételek mellett természetesen csak azok a versenyzők számíthattak világsikerre, akik egyrészt a saját zsebükből is képesek voltak a drága versenyfelszerelést megvenni és működtetni, vagy akik tőkeerős mecénást találtak maguknak a sportot szerető, tehetős emberek között. De mindkét esetben, avagy az esetek bármiféle kombinációjában elsősorban a sportág szenvedélyes szeretete volt a lényeg és a hallatlan munkabírás a tehetségen túlmenően is, mert a magyar versenyzőknek mindig ezzel kellett kiegyenlíteniük a legjobb nyugatiakkal szembeni hátrányos helyzetüket.
Miután a rendszerváltozás nem járt együtt szükségszerűen az ország anyagi helyzetének ugrásszerű javulásával, a magyar motorcsónaksport helyzete sem változott lényegesen az elmúl években. Nemzetközi teljesítményei ugyan egészen kiválóak, a létfeltételei azonban inkább romlottak, mint javultak volna.